Felállítás hatvan után
Az utóbbi évek során szépen rendbe hozott temetőben azonban hiába keresnénk a sír helyét, amelyet sem emlékmű, sem más felszíni sírjel nem jelöl.
Azt gondolhatnánk, hogy az eltelt, lassan hét évtized során a sírhely esetleg felszámolásra került, erre vonatkozó utalást azonban a helytörténeti irodalomban nem találunk. Több kollégával és hatvani lakossal beszéltem az elmúlt hónapokban, de a felvetésekre megnyugtató választ egyelőre nem találtunk.
Kiindulópont: Doktay Gyula levele A bombatámadás után a halottakat az állomáshoz vezető úton helyezték felállítás hatvan után, ahol a hozzátartozók próbálták azonosítani a több esetben felismerhetetlen holttesteket.
A temetésre szeptember án került sor, az ó- és az újhatvani temetőben; a két gyászszertartást egy időben, délután 3 órakor kezdték meg. Mint számtalan várostörténeti témában, ismét a helyi múzeum megalapítója, Doktay Gyula jelenti az elsődleges támpontot, aki Páratlan forrásértékkel bíró hagyatéka tartalmaz egy huszonöt évvel később, ben kelt levél-fogalmazványt, amelynek tisztázott változatát valószínűleg el is küldte Csik József hatvani prépost-plébános részére.
Íme: Kedves Jóskám!
Távol minden politikai és vallási vonatkozástól szíves tudomásodra adom, hogy amikor Te még nem voltál hatvani prépost-plébános, Negyedszázada ennek, s idáig jeltelen sírban nyugosznak azok a magyar testvéreink, kik legdrágábbat, az életük adták a felállítás hatvan után. A megholtak életét visszaadni nem tudjuk, de úgy gondolom — gondoljuk, hogy hálánk lerovásaként illő lenne egy tölgyfa kereszttel emléket állítani Nekik a r[ómai] k[atolikus] temetőben, ahol már negyedszázada porladnak.
181127halalos hatvan
Szép lenne, ha Hatvan város Tanácsa jegyzőkönyvben megörökíteni a bombatámadás vértanúinak neveit. Arra kérnénk Téged, mint vastag pénisz fórum lelkiek leghivatottabb vezérét, hogy karöltve a Városi Tanáccsal egy ácsolt fakeresztfával és neveik feljegyzésével örökítsétek meg vértanúink áldozatos emlékét.
Őszinte tisztelő szeretettel: Doktay Gyula, a hatvani múzeum vezetője, mint a hatvani lakosság szószólója. Doktay nemcsak a bombázás időszakában, hanem a későbbi évtizedek során is Hatvanban élt, vagyis a sírhely közötti esetleges felszámolásáról tudott volna.
A tömegsír helye ekkor még pontosan meghatározható volt.
Felszíni sírjel nem volt elhelyezve. Doktay kezdeményezése vélhetőleg nem járt sikerrel, hiszen sem keresztet, sem más emlékjelet nem állítottak fel, ennek megtörténtéről biztosan tudnánk.
A bombázás emléke sajátos helyet töltött Hatvan előtti életében, hiszen nem tartozott a tabutémák közé, azonban a mostani időszakhoz hasonló megemlékezéseket nem nagyon tartottak, így a tömegsír kegyhellyé alakítása nem került napirendre.
A helyi ellenreformáció összességében mégis eredményes volt, hiszen évszázadokon át nem alakult ki protestáns közösség Hatvanban. Közel száz évvel Grassalkovich halála után, től a város ismét fejlődésnek indult. Újabb letelepedők érkeztek, akiket a vasút fejlődése, az új földesurak nagyméretű gazdálkodása, a cukorgyár és a gőzmalom felállítása és üzembe helyezése vonzott ide.
A tisztánlátás végett két alapvető kérdésre szükséges választ találnunk: a temetőn belül hol valószínűsíthető a sírhely elhelyezkedése, illetve mi történt után… ha ugyan történt egyáltalán valami.
